Retro Feeling

Kedves Retro szerető barátaim!! Vérge megérkezett a várva várt írás első része, amely a felejthetetlen woodstock-i fesztivál krónikájaként, testközelből, és nagyon éleslátóan idézi fel a történteket. Olvassátok bátran, hiszen az a fesztivál a modern kultúra elengedhetetlen része!!

Első nap

Miután Charlie nehezen feltápászkodott, előrement megnézni mi történt. A kormánynál egy hajból, napszemüvegből és egy szál Marlboro-ból álló alak ült. Bobnak hívták, de az igazi nevét senki sem tudta.

- Megérkeztünk! – vigyorgott Bob és kinyitotta az egyetlen ajtót a régi iskolabuszon.

- Végre! – nyögött Charlie.

Már 3 napja, hogy elindultak San Franciscoból és a buszban örökké terjengő édeskés füst szaga kezdte elviselhetetlenné tenni az utat. Charlie persze tudta, hogy erről nem a busz tehet és örült, hogy friss levegőt szívhat.

Most, a New York állam béli Bethelben Charlie lekászálódott és hunyorogva nézett körbe.

Elképesztő látvány tárult a szeme elé. A szemközti dombon emberek ezrei nyüzsögtek, kocsikkal, sátrakkal és bódékkal teletömött, színes forgatag. Charlie nem várta meg a többieket, akik még a buszban aludtak, hanem elindult fölfelé a dombon. Most már jobban megfigyelhette, hogy milyen népek fordulnak meg erre.  A legtöbb fiatal, mint Ő, 20-25 év körüli nő és férfi, voltak gyerekek idősek, feketék, fehérek. Legtöbben hosszú hajjal és batikolt pólóval, de akadt a fűben fekvő, félmeztelen, napszemüveges is szép számmal, akik füstkarikát eregettek -- a jövő vezetői--gondolta Charlie. Miközben felfelé ment, az előtte menetelő két indiai küllemmű embert hallgatta, akik narancssárga tógát viseltek és valami Krisnáról beszélgettek, de Charlie egy büdös szót sem értett. Miután megmenekült az egyik Flower Children támadásától, aki a gyerekei apját látta benne, lassan felért a dombtetőre és körülnézett Max Yasgur 240 hektáros farmján. Balra egy erdő terült el, tövében rengeteg sátor, az erdő mellet tó, nádassal körülvéve. Lent a völgyben hatalmas állványokon reflektorok álltak, a domb lábánál pedig a legnagyobb színpad amit Charlie valaha látott. Valahogy így festett Woodstock 1969 Augusztus 15.-én délután fél 5-kor. Egy szervező épp bejelentette, hogy Richie Havens fél óra múlva kezd. Charlie visszament a buszhoz, de a többiek már  eltűntek, úgyhogy előszedett  valami kaját és elindult megkeresni őket. Sokáig nem kellett keresgélnie. A büféskocsiknál elhelyezett üzenőfalon meg is találta a nevét egy cetlin, sok más elveszett emberével együtt. Követve a cetlin lévő utasítást, Charlie visszaballagott a színpadhoz, ahol meg is találta a többieket, igen vidám hangulatban. Charlie feltételezte, hogy mégsem fogyott el az összes joint az úton. Ekkor egy magas, színes bőrű férfi lépett a színpadra egyetlen gitárral és mindennemű bevezető nélkül belekezdett a fergeteges és szó szerint húrszaggató játékba. A tömeg egy-kettőre bekapcsolódott és Charlie-t teljesen elragadta a hangulat. A tömeg táncolt és énekelt, Havens meg csak tépte a húrokat. Ezután a fesztivál megnyitója következett egy öreg és hosszúszakállú férfitól. Swami Satchidananda-nak hívták, indiai származású vallási és szellemi tanító volt, aki könyveivel nagy elismertségre tett szert Nyugaton, különösen az USA-ban.

A beszéd után elkezdődött a buli és Charlie csak úgy kapkodta a fejét, hogy milyen előadók állnak színpadra. Ott volt a Sweetwater, Bert Sommert és Ravi Shankar, aki egy órán át játszott az esőben, Tim Hardin  valamint Arlo Guthrie is. Charlie-nak estére már mindene fájt, de még megvárta Joan Baez-t aki 6 hónapos terhesen lépett fel, de ez látszólag egyáltalán nem zavarta. A koncert után is folytatódott a hepaj. Mindenhonnan énekszó hallatszott és mindenki bedobta a buliba, amije volt… akár piája, füve, akár világmegváltó gondolata volt az illetőnek. Charliék éjjel 3-ra értek vissza a buszhoz, ami a környéken egy 5 csillagos szállodával ért fel. Charlie már hónapokkal ezelőtt elkezdte tervezni ezt az utat, pénzt gyűjtött és kidolgozott egy hihető mesét a szülei számára -- mely szerint Ő most épp egy farmon dolgozik -- de álmában sem hitte volna, hogy egy ilyen világba csöppen. Érezte, hogy ez nem csak egy koncert… ez valami sokkal több…

A többi nap krónikája, valamint Charlie további története hamarosan következik...