Egy olyan repülőgépről lesz tehát szó az elkövetkező pár bekezdésben, amelyet a maga idejében az egész világ csodának tartott. Igazából senki nem fűzött sok reményt a megépüléséhez, mégis, Howard Hughes dacolt a szakma és a Fehér Ház ódzkodásával, és a saját önfejűségének engedve létrehozta azt a gépet, amely a mai napig rekordtartónak számít. Lássuk hát, mit is takar ez a megnevezés, hogy Hughes H-40 Herkules!
1942-t írunk. A második világháború kellős közepén az amerikai hadseregnek azzal az égető problémával kellett szembenéznie, hogy a vele szövetséges briteknek hadi felszereléseket és embereket kell eljuttatni az óceán másik partjára. A hajóval történő szállítás igen kockázatossá vált a német U-Bot-ok miatt. Ezért azt a megoldást találták ki az okos amerikaiak, hogy ha hajóval nem tudnak szállítani, akkor szállítanak repülővel. Igen ám, de akkoriban közel s távol semmiféle alkalmatos eszköz nem állt rendelkezésre. Ez persze sosem jelentett gondot a rengeteg pénzzel rendelkező Pentagonnak, épp ezért kiadták az ukázt, hogy dolgozzanak ki egy koncepciót a probléma áthidalására. A megfelelő ötlettel Henry J. Kaiser állt elő, aki akkoriban a Liberty hajó-programot vezette. Ő csak az ötletet szolgáltatta, de mivel egyáltalán nem értett a repülőgépekhez, a mérnöki feladatokkal Howard Hughes-t bízta meg. Hughes fiatalként került a repülés közelébe. Felmenőitől ipari vállalkozást örökölt, de őt egyáltalán nem érdekelte az ipar és a szerszámgyártás. A cég new york-i székhelyétől messze délen repülőgépes filmet forgatott. Pénze rengeteg volt, amit nem is sajnált a forgatásokon. Az övé volt a világon a legnagyobb magánkézben lévő légi hadserege.
De most vissza az eredeti témához. Számos lehetőség felmerült a probléma megoldására, de végül az egytörzsű, nyolc motoros verziónál maradtak. El is indult a tervezés, azonban egy kitételnek meg kellett felelni: a háborús helyzetre való tekintettel a fémek felhasználása nagyon-nagy mértékben korlátozva volt (gyakorlatilag csak fegyvereket és harci gépjárműveket gyártottak), tehát a repülőt alternatív anyagból kellett építeni. Ez az anyag pedig nem volt más, mint a fa. Igen, a repülőgépet gyakorlatilag fából építették, de természetesen a mozgó alkatrészek fémből voltak. Ennek eredményeképpen a sajtó ’Spruce Goose’ (’Lucfenyő-gúnár’) gúnynévvel illette ez a szerkezetet. Igazából nyírfából készült, de ez valahogy elkerülte a sajtó figyelmét. Maga Hughes, aki gyakorlatilag életre hívta a gépet, érthető okokból nem rajongott a névért.
A repülő olyan hatalmasra sikeredett, hogy 750 állig felfegyverzett G.I. Joe, vagy egy harckész állapotban lévő M4 Sherman tank szállítására volt képes. Illetve lett volna, ha sikerült volna a háború vége előtt befejezni. De nem sikerült. Mivel az eredeti ötletgazda, Kaiser, időközben kihátrált a projektből, Hughes-nak egyedül kellett befejeznie azt. Eredetileg három repülőgép szerepelt a megrendelésben, de végül csak egy készült el. Az is elég körülményesen. Vízre tervezték ugyan, de az a gyár, ahogy először összeszerelték annyira messze volt a tengerparttól, hogy képtelenség lett volna elszállítani oda egészben a gépet (ez főleg a 97, 5 méter szárnyfesztávolságának tudható be), ezért szétszedték, és a tengerparton újra összerakták. Az első tesztelésre 1947. november 2-án került sor Long Beach mellett, ahova számos újságírót és politikust is meghívtak. A gépet ekkor maga Hughes irányította. A fedélzeten tartózkodott rajta kívül még a másodpilóta, két fedélzeti mérnök, 16 gépész, 7 meghívott újságíró és 7, az ipart képviselő befolyásos személyiség. Ezen a napon ’gurulópróbákat’ hajtottak végre (már amennyire a vízen lehet gurulni), az első kettő eseménytelennek mondható. A harmadikon viszont Hughes-nak sikerült elemelnie a gépet a víztől, és egészen 21 méterrel a víz fölé emelkednie. A végsebesség 217 km/h volt, és nagyjából 1 mérföldet repültek vele. Ez a bemutató elhallgattatta azokat, akik hevesen bírálták a tervezőt a sokáig elhúzódó, addig sikertelennek mondható vállalkozás miatt. Ennek ellenére a projektet leállították, az elkészült repülőt hangárba helyezték, és ott is van a mai napig. Mint kiderült, az a levegőben töltött néhány perc volt az összes, amit összesen repült ez a gépezet. Sokan még azon is vitatkoznak, hogy egyáltalán alkalmas-e repülésre a H-4.
Howard Hughes életéről Aviátor címmel játékfilm készült, amelyet Martin Scorsese rendezett, Leonardo DiCaprio játsza benne a címszereplőt, és amely filmet 5 Oscar-díjjal tüntettek ki. A H-4 pedig büszkén pihen az Oregon állam-béli kisváros repülő-múzeumában, és képviseli egy letűnt kor hangulatát, amelyben nem számított sem pénz, sem emberi munka. Egy valami számított igazán: hogyan lehet az ellenséget minél hatásosabban kiiktatni…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.