Számláló

Keresés

Egyedi keresés

Retro Feeling

Minden, ami retro cuccokkal, érzéssel kapcsolatos.

Címkék

69 (1) aviátor (1) béke (1) buli (2) busz (2) corvin (1) fesztivál (3) fogaskerekű (1) földalatti (1) herkules (1) hippi (3) hughes (1) közlekedés (5) kultúra (4) malév (4) metro (1) peace (1) récsei (1) repülő (5) retro (13) woodstock (3) Címkefelhő

Egyebek

Egyebek

2009.02.17. 20:59 Retro Feeling

Woodstock ’69 A második nap

Íme elkészült a Woodstock történet második felvonása, amely a második nap krónikájaként megemlíti a legnagyobb bulikat, amelyek aznap voltak. Továbbá tanúi lehetünk Charlie újabb kalandjainak a hippiforgatagban.

 

Második nap

 

 

Charlie arra ébredt, hogy valaki rázza. Nyelni próbált, de a szája teljesen kiszáradt, hasogatott a feje és arra gondolt, hogy milyen jó is lesz majd lemenni a konyhába, bereggelizni, aztán elnyúlni a kertben. Ez aztán igen hamar semmivé foszlott, mikor lassan kinyitotta a szemét és meglátta Bob teljes képet kitöltő, szőrös és napszemüveges fejét.

-Mi a …!? – nyögte Charlie.

-Neked is jó reggelt!- vigyorgott Bob.

-Mi a…!?..hol..?? - Charlie agya ezt a két kérdést volt képes megfogalmazni.

-Hát Woodstockban Öreg! Na gyere már! – mondta Bob, azzal előrement a buszban. Ekkor jutott el Charlie agyáig, hogy nem otthon van, nem fog bereggelizni és nem fog kiterülni a kertben. Halványan derengett neki a tegnap este, de hogy pontosan mi történt már nem tudta volna megmondani. Az egyre erősödő fejfájás pedig arra késztette, hogy ne is törje rajta a fejét. Helyette szédülve elindult a busz elejébe és lemászott a lépcsőn. Bob már ott volt.

-Reggelit? - kérdezte és egy üveg sört és egy cigit nyújtott Charlie felé.

Charlie szomorúan gondolt az otthoni mogyoró vajkrémes kenyérre. Lassan elindultak a domb felé, ahol már javában folyt az élet. Kissé nyúzott, de vidám emberek mentek ide-oda, ültek a fűben, vagy éppen a reggeli tornához készülődtek. Bob belekezdett egy tegnap esti történetbe, de Charlie nem figyelt.

-Ott mi van?- kérdezte a tó felé mutatva.

-Hol? Ja ott! A többiek is ott vannak.

Leballagtak a dombról és lassan megérkeztek a tópartra. Mikor Charlie rájött, hogy mi történik, elkerekedett a szeme. A vízben rengetek ember fürdött nagy vidáman, egytől egyig mind teljesen és tökéletesen meztelenül, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Charlie haverjai épp vonatoztak a vízben. Ő maga pedig, csak állt és bámult. Bob már a cipőjét rángatta le és odaszólt Charlienak:

-Ne aggódj Öreg! Az Isten is ilyennek teremtett, nem?- majd megszabadulva utolsó ruhadarabjától, beugrott a vízbe. fürcsi

Charlienak ez kicsit sok volt. Éppen megfordult, hogy szép csöndben elmeneküljön, amikor meglátta a lányt. Nem messze állt a parton és a fürdőzőket nézte. Arca nagyon szép, hosszú haja aranyzuhatag. Magas volt és karcsú, de komoly is, ahogy ott állt és Charlie inkább hideggyönyörűnek találta. A Bobtól kapott cigi még mindig a kezében volt, ahogy elindult a lány felé, bár fogalma sem volt mit fog mondani, amikor odaér. Már csak pár méterre volt, mikor a lány odafordult…majd szó nélkül elindult vissza a dombra. Charlie csak állt és bámult, majd hirtelen elhatározással követte a lányt. Felértek a dombra, majd a lány balra fordult. Szemmel láthatólag pontosan tudta, hova megy. Elért egy régi lakókocsihoz mely előtt zsámolyon egy lófarkas fickó ült lótuszülésben. Körülötte már 30 ember gyűlt össze és most ők is a földön ültek. A lány letelepedett közéjük, Charlie pedig közelebb húzódott, hogy hallja miről beszél a fickó. Elmesélte, hogy a gyakorlatot, amit most végezni fognak jógának hívják, amit Ő 6 hónapja tanult meg valahol Manhattanben és, hogy a jóga hatása szinte teljesen megegyezik a drogokéval, csak minden fajta anyagi segítség nélkül. Ezek után légzési gyakorlatokat végeztek, gyorsan szívva be és ki a levegőt, majd magzatpózba helyezkedve folytatták tovább. Voltak, akik csak néztek körbe, hogy mit is kellene érezniük és voltak, akik meg voltak győződve, hogy ők most valamiféle Nirvána felé vették az irányt. Charlie pedig a lányt nézte, aki komoly arccal és lehunyt szemmel végezte a meditációt. Az emberek hangosan szuszogtak a földön és Charlienak fogalma sem volt, hogy miben reménykednek. Nem látott egyetlen lebegő jógit sem a közelben és erősen kételkedett, hogy valaha is fog. – Mindegy! – gondolta - A lány itt van! Ekkor megszólalt a hangosbemondó és közölte, hogy a Quill fél óra múlva kezd. Az emberek felszedelőzködtek és Charlie hiába kereste, a lány már eltűnt a tömegben. Bosszúsan visszaballagott a buszhoz, hogy egyen valamit. A többiek már ott voltak, csurom vizesen és a napon szárították magukat. A koncert már elkezdődött mire Charliék odaértek a színpadhoz. Talán még a tegnapinál is nagyobb tömeg volt és a buli is még nagyobbnak ígérkezett. A Quill 40 percet játszott, majd következett Keef Hartley és Country Joe McDonald, aki azokat is felrázta, akik esetleg elfáradtak volna. Charlie nem tartozott közéjük, de újra meg újra körülnézett, abban a reményben, hátha megpillantja a lányt. Egy kis szünet után John Sebastian lépett színpadra, akit Charlie egyik kedvence, Carlos Santana követett. Charlienak nem kellett csalódnia. A több mint 1 órás szett alatt minden híres számukat eljátszották és Santana egyedi készítésű Gibson SG gitárjának földöntúli hangjára minden szív túlcsordult. A hab a tortán a Soul Sacrifice cimű szám volt. A közönség táncolt, és az együttes 18 éves dobosa egy fergeteges szólóval örvendeztette meg a rajongókat. Ezt követte a Canned Heat nevű zenekar, melynek frontembere látszólag már jó sok hamburgert elpusztított. Koncert közben pedig egy rajongó felmászott a színpadra, de Charlie meglepetésére senki se próbálta megállítani és egy kis közös éneklés után nagy boldogan vissza is tért a nézőtérre. Ezután a Mountain következett, majd egy helikopterrel megérkezett a „királynő”, Janis Joplin is. Charlie már alig várta, hogy végre élőben is láthassa és előreverekedte magát, hogy közelebbről nézze a showt. Döbbenetes volt, ahogy az énekesnő rekedtes hangon énekelni kezdett, szívét is beleadva a dalokba és a több százezres nézősereg néma csöndben hallgatta. A Grateful Dead rövid szettje után pedig – valami technikai baki miatt, akárhányszor a gitárosok a hangszerükhöz értek, megrázta őket az áram – a Credence Clearwater Revival nevű zenekar következett. Már rég elmúl éjfél, és ahogy Charlie újra körülnézett végre meglátta a lányt. A barátaival táncolt nem messze tőle a reflektorok fényében, kipirult arccal. Charlie elindult felé, de miután nem jutott eszébe semmi értelmes, gyorsan irányt váltott és szitkozódva lement a dombról. Kissé távolabb a tömegtől megállt és rágyújtott. Lázasan töprengett valami értelmesen, amivel a lány elé állhatna, mikor a tömegből kivált valaki és elindult Charlie felé. Charlie éppen a beszédtechnikáján dolgozott, így észre sem vette a közeledőt.

-         Nem szeretem azokat, akik cigiznek! Le kéne szoknod! - mondta a lány mikor odaért Charlie mellé. Charlie kezéből kiesett a cigi és eltátotta a száját.

-          Így már jobb! – mondta a lány. – Gyere, sétálj velem! – Charlie magához tért és szó nélkül követte a lányt le a dombról. Miközben a lány beszélt, Charlie csak battyogott mellette és olyanokat mormolt, mint „ühüm” és „nahát”. Elmesélte, hogy Ő, valamint Charlie is a Földanya gyermekei és, hogy a barátai Fehér Galambnak szólítják és Woodstockba azért jött, hogy békét találjon. Majd hirtelen megállt megragadta Charlie karját és így szólt.

-          Ha a piros szín a dühöt jelenti, akkor a féltékenység zöld? Vagy talán sárga? Charlienak fogalma sem volt, hogy a lány miről beszél, de teljesen mindegy volt neki.

-          Mindegy. Egyébként te miért vagy itt?

-          Hát én csak a zene miatt jöttem. - mondta zavartan Charlie.

-          Tényleg? Én nem hiszem! – nézett rá a lány.

-          Ööö, de hát én csak…! 

-          Nézz körbe Charlie! - vágott a szavába a lány. - Ennyi ember nem gyűlik össze csak egy koncert kedvéért. Válaszokért jöttek! És mind reméli, hogy itt feleletet kap a kérdésére! Neked mi a kérdésed Charlie?

Azzal otthagyta Őt és visszament a koncertre. Charlie meg csak állt és nézett a távolodó lány után. - Miről beszél? Milyen kérdés? – Lassan visszament a többiekhez, de csak fél füllel hallgatta a koncertet. Még azt sem figyelte, mikor a The Who gitárosa darabokra törte szét a gitárját a színpadon, majd hajította a nézők közé. Charlienak elege lett és elbúcsúzott a többiektől, hogy visszamegy a buszhoz. Bob utána szólt.

-         Minden rendben Charlie? Egy cigi? – kérdezte.

-          Már nem! – felelte Charlie és eltűnt a tömegben...

 

Charlie utolsó napját woodstocki fesztiválon, valamint a történelmi jelentőségű mozzanatokat a következő írásban olvashatjátok, amely napokon belül szintén felkerül a blogra.

2 komment

Címkék: retro kultúra fesztivál hippi woodstock


A bejegyzés trackback címe:

https://retrofeeling.blog.hu/api/trackback/id/tr73949406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bóbika 2009.02.18. 19:57:20

Halihó! Nagyon kiváncsian várom a woodstocki 3. napot! Csipkedjétek magatokat:D

Bóbika 2009.02.19. 22:15:24

A kisföldalattis cikk még olyanokat is megragad és érdeklődésre késztet, akiknek lövésük sincsen a műszaki dolgokhoz-->Disneyland lakói:D
És mostmár igazán tudni akarom, h mi lesz Charlieval és a csajjal!:D